KELLY VOM GEIST JOACHIM                         /KYRAH/

  KYRAH

Hello! Örülök Neked! Szeretlek! Tökmindegy, ki vagy, akkor is! Jaj, most mosolyogsz! Még jobban imádlak! Hihi! Ne akadj ki, nem hülye vagyok! Csak bolond! És vidám! Mindig. Muszáj. Hiszen szép az élet, nem igaz? Örülni kell mindennek. Annak is, ha újdonsült Fidoka húzza a hajam. Amúgy tök jó, hogy itt van, mert előkerült egy csomó új plüssállat Kisgazdi szobájából, amit szét lehet szedni. És rengeteget szórakozunk- futunk, játszunk, labdázunk, marcangolunk- mindent, ami csak elénk kerül. És így nem szúr szemet annyira anyunak, hogy agyilag zokni vagyok még mindig, csak a testem felnőtt. Bár tökmindegy, mert imád. Ez tuti. Bármit megbocsát, ha hozzábújok. Átölelem a nyakát a mancsaimmal és befúrom a fejem a nyakába( azt hiszem ennek köszönhetem, hogy engem választott, akkor is ezt csináltam). Imádom. Annyira, hogy folyton bámulom. Követem, és mindig úgy helyezkedek, hogy tudjam nézni. Ez praktikus is, mert biztos kiszúrom, ha palacsintát süt. Az a kedvencem. Mindig kapok, mert jól nevelt vagyok. És okos. Az asztalról sem lopok, csak az egész húsvéti kosarat (a mandarinon kívül) ha babák vannak a pocimban. Leülök a járdaszélen is magamtól átkelés előtt és csak akkor indulok, ha anyu jelt ad. Nem kell póráz. Lehet szaladni és vigyorogni! Csak akkor nem fogadok szót, ha Cirohoz megyünk. Akkor nem lehet megállítani. De hát ki ne szaladna boldogan a szerelme nyakába ugrani? Kocsiajtó? Kapu? Nem akadály. Nyílik?és?Úristen, ott van! Juj, de izgi! Hú ez a pasi, mekkora feje van, és milyen csábos a mosolya, de nagyok a fogai! Futáááás!  Már itt sem vagyok!  Puszika!